Avril az iskolában
Avril így emlékszik vissza gyerekkorára:
"Szüleim kiskoromban nagyon vallásosan és konzervatív szabályok között neveltek.
Sokáig úgy éreztem, hogy mindenképpen ki kell törnöm ebből, és kb. 7 éves koromig
mindent meg is tettem, hogy kikészítsem őket!Az igazi cinkostársam a bátyám Matt volt,
aki rengeteg balhéból kihúzott és mindig falazott nekem.
Amikor a suliban a csúfolódások célpontja lettem, mert én voltam a legalacsonyabbés nekem
volt a legvastagabb szemüvegem, akkor tudatosult bennem, hogy csak a családomra számíthatok.
Emlékszem, már két hét után gyűlöltem a sulit, ezért folyamatosan lógtam. Aztán egy napon a nagypapám
meglátott az utcán, amint egy padon sírtam, és elbeszélgetett velem. Őszíntén elmondtam neki, hogy mi bánt.
A szüleim azonnal kivettek az iskolából, és attól kezdve egy magánsuliba jártam, ahol színészet és ének
fakultációra jelentkeztem. Nagyon szerettem és a tanáromnak köszönhetően több tehetségkutató
versenyen is részt vettem.Végre a saját lábamra álltam, és nem csak a bátyámat utánoztam.
Addig ugyanis kizárólag azt csináltam, amit ő, azaz a jéghokin és a kosárlabdán kívül semmi más nem érdekelt.  
A dalokkal azonban egy egészen új szakasza kezdődött az életemnek! Megtanultam kezelni
a hangomat, és rájöttem, hogy a dalírás olyan, mint egy nagymosás: kitisztítod magadból a gondolatokat
 és az érzéseket! Szuper dolog, nekem rengeteget segített és segít most is. Amikor 2003-ban meghalt a
nagypapám, éppen Dublinban koncerteztem, és sajnos nem tudtam elmenni a temetésére. Nagyon fájt
, hogy elveszítettem. A sírjánál töltött órák után írtam a Slipped Away című dalt, és megfogadtam,
én is olyan családot szeretnék, amilyen nekem van, mert tudom, hogy nélkülük semmi sem sikerült volna!"